Viharvadászat Dunaújváros
2017.04.27.
Egy megfelelő nap viharvadászathoz. Legalábbis így gondoltuk az előző este.
Reggel korán keltünk, a friss modellfutások viszont elszomorítóak voltak. Közel 1,5 órás elemzés után úgy döntöttünk kockáztatunk, elindulunk, bár sejthető volt, hogy nagy fogások nem lesznek (inkább beágyazott zivatarokra volt esély), de bíztunk a látványban, szerencsére nem alaptalanul.
Északnyugat felől egy hullámzó frontzóna érkezett, ez alakította az időjárásunkat.
Reggel erősen felhős / borult ég fogadott minket, ami már egy bajos előjel volt a zivatarokra nézve. Elindultam összeszedni csapatunkat, és az első záporba már Eszti felvétele után belefutottunk. Kilométereken keresztül mentünk mellette, látványnak szép volt, de komolyabb dolgot nem produkált.
Perkátáról (már Petivel együtt) aztán tovább indultunk Dunaújváros felé, majd végül Dunaföldváron kötöttünk ki, a Kálvária emlékműnél. Innen jó rálátás volt szinte minden irányra, úgyhogy a várakozó álláspont mellett döntöttünk, mivel semmi érdemleges nem történt az országban még, és az előrejelzések, műholdképek sem mutattak biztatót, így sok értelme nem volt további kilométereket pakolni a kocsiba.
A várakozás nem volt eredménytelen, alig fél óra elteltével egy zápor súrolt minket kelet felől. Villámfotózáshoz tökéletes helyen voltunk, de sajnos ez sem fejlődött tovább.
Ismét csönd, visszamentünk Dunaújváros határába, egy benzinkúton hosszú, reménytelen várakozás következett. Csendes eső érkezett délnyugat felől, tovább csökkentve bármiféle akció esélyét. De már tudjuk, hogy a nagy csöndeket általában követi valami, most sem volt ez másképp, hirtelen egy egész szépen fejlődő zápor haladt el szinte közvetlenül előttünk. Végignéztük, majd a radaron újabb erősödő záport vettünk észre, viszont ehhez már menni kellett, gyorsan kelet felé mozdultunk. A látvány itt sem maradt el, már-már szupercellás jegyekre hasonlító látvány tárult elénk, de ez is csak szemre volt szép, még 1 db villámra sem futotta.
Rögtön utána észrevettük a nap legerősebb csapadéktömbjét, ami Kecskemét felé vonult, a déli határtól. Volt még időnk elé vágni, sajnos hiába, ebből sem lett zivatar, de ez már annyira beágyazott volt, hogy még látványnak sem volt mondható.
Ezen a ponton feladtuk a napot, haza felé indultunk. Egy gyors, felhők mögül kibújó naplementét még kaptunk, ezzel le is zárult a szezon 2. tervett viharvadászata.
