A monori viharfiú cikk: 

„Észnél kell lenni, és nagyon oda kell figyelni”

​

 

Hazánkban sem veszélytelen a viharvadászat

 

 

Extrém hobbit választott a Monoron élő Tiszavölgyi Dávid. A viharvadász fiatalember gyermekkorában még félt a villámlástól, felnőttként azonban ítéletidő esetén már nem a fedezéket, hanem kameráját keresi, hogy lencsevégre kaphassa hazánk legpusztítóbb viharait. Bár tornádók nem tombolnak országunkban, de a viharvadászat magyar földön sem veszélytelen.

 

 

– Már gyermekkorában vonzották a viharok?

 

– Bevallom, gyermekkoromban nagyon féltem a villámlástól és a viharoktól. Mindig azt vártam, mikor múlnak már el végre. Majd 2005 környékén utánanéztem, hogy mi a viharok tudományos háttere, és onnantól kezdve mintha elvágták volna a félelmet. Rögtön megtetszett a működésük, és a rajongójukká váltam.

 

​

​

– Kifejtené, mi a viharvadászat?

 

– Igazából viharvadászatot az amerikai filmekben láthattunk legtöbbször. Amit mi csinálunk, ahhoz hasonlít, csak Magyarországon természetesen kisebb formában valósítható meg az éghajlati viszonyok miatt. A lényege, hogy készítünk egy előrejelzést az adott napra, mikor úgy látjuk, hogy alkalmas a helyzet viharok kialakulására. Meghatározunk egy célterületet, és ott próbáljuk elfogni a viharokat, mely abból áll, hogy fényképezünk, videózunk, átéljük a természetnek ezt a csodás és néha veszélyes oldalát.

​

​

 

– A viharvadászat munka vagy hobbi az életében?

 

– Amatőr viharvadász csapat vagyunk. Teljesen más a szakmám, értékesítőként dolgozom egy munkavédelmi nagykereskedésnél. Számomra alapvetően ez egy hobbi. Meteorológiával lassan 10 éve foglalkozom amatőr szinten, kisebb-nagyobb megszakításokkal, viszont csak a viharok érdekelnek. Legjobban magát a látványt és az izgalmat szeretem. Emellett nagyon szeretek kirándulni, fényképezni és természetesen a viharokat, úgyhogy gyakorlatilag összekötöttem ezt a három dolgot, és ebből lett a viharvadászat. Az első vadászatom 2006-ban volt, de akkor még nem foglalkoztam vele rendszeresen. 2014-ben kezdtem újra, és az ismerőseim közül rögtön többen érdeklődtek, miután látták a felvételeimet, és csatlakoztak, úgyhogy immár két éve folyamatosan tevékenykedik a „viharmániás” jó barátokból álló csapatunk.

​

​

 

– Hazánkban milyen viharok fordulnak elő leggyakrabban?

 

– Hurrikánokra természetesen nem lehet számítani. A leginkább látványosak és izgalmasak nálunk az úgynevezett szupercellás viharok, ezek tudják a legnagyobb károkat okozni, úgyhogy vigyázni is kell velük. Ezért is próbálunk minél jobb előrejelzéseket készíteni, hogy minél korábban fel tudjanak készülni egy-egy problémásabb viharra az emberek.

​

​

 

– Vannak kedvenc viharvadász-területei?

 

– Az egyik nagy kedvencem a Balaton, természetesen a kilátás miatt. Sokkal szebb felvételeket lehet készíteni egy magas partról, mint például egy erdő melletti mezőn, ahol a fák esetleg kitakarják a látvány nagy részét. Hozzáteszem, tapasztalataim alapján a legviharosabb országrész az Alpokalja, bár alapvetően évente változik, mely országrészek a legproblémásabbak.

 

​

​

– Mennyire veszélyes hobbi a viharvadászat?

 

– Nem veszélytelen. Érdekes, hogy életem eddigi legkomolyabb viharát nem viharvadászat alkalmával éltem át. Barátokkal utaztunk volna a Balatonra. Gödöllőnél felvettük az egyik ismerősömet, és teljesen váratlanul kialakult egy vihar. Délután 4-kor éjszakai sötétség lett hirtelen, a reklámtáblákat papírként vitte mellettünk a szél, az autóról pedig elvitte a rendszámtáblát. Ott akkor gyakorlatilag halálfélelmem volt még nekem is. Sajnos csak a telefonom volt nálam, de egy félperces videót azért természetesen készítettem az ítéletidőről. Majd két hónappal később ugyanott szintén viharba keveredtünk, és a dombról lezúduló sárlavina majdnem levitte az autót a mélységbe. Úgyhogy van veszélyes oldala, például a hegyeknél, ahol a hirtelen lezúduló csapadék úgynevezett villámárvizet tud okozni. Persze természetesen ugyanilyen veszélyes tud lenni a villámlás vagy a jégeső. Észnél kell lenni, és nagyon oda kell figyelni.

 

​

​

– Mennyire mennek közel a viharokhoz?

 

– Vakmerőség, de gyakran belemegyünk a sűrűjébe. Bevallom, szoktam kockáztatni egy-egy felvételért. Persze a viharvadászat alapvetően mindig arról szól, hogy a vihar szélén maradjunk, soha nem a közepén, mert ott csapadék esetén nagyon rosszak a látási viszonyok.

​

​

 

– Mely felvételükre a legbüszkébb?

 

– Egy idei, orosházi viharvadászatunkra, ahol viszonylag nagyon közelről sikerült dokumentálni egy szupercellát nagyon szép struktúrával. A jégeső nagyon közel, egy-két kilométerre mellettünk ment el, és egyszerűen gyönyörű volt, ahogy látszott a jégsáv, mögötte pedig egy dupla szivárvány.

​

​

 

– Ön szerint mire van elengedhetetlenül szüksége egy kezdő viharvadásznak?

 

– Elsősorban elhatározásra, valamint nagy fokú érdeklődésre a meteorológia és a természet iránt. Emellett természetesen óriási kitartásra is, hiszen elképzelhető, hogy kocsikázunk 800 kilométert, és nem fogunk semmit. Tudni kell tűrni a csalódást, a negatív élményeket is. Én ilyenkor azt szoktam mondani, hogy legalább kirándultunk egy jót, nagy baj nem történt. Ha pedig valaki megérzi egyszer azt az adrenalin löketet, melyet egy viharvadászat képes adni, biztosan nem hagyja abba egykönnyen.

​

​

 

– Milyen terveik vannak a jövőt illetően?

 

– Sokkal több vadászat, sokkal több látványos és érdekes felvétel. Külföldi vadászaton még nem voltunk, de jövőre mindenképpen tervben van minimum kettő hosszabb, több napos vadászat reményeink szerint Olaszországban, Horvátországban vagy Szlovéniában. Pár év múlva pedig esetleg Amerikába, egy tornádó vadászatra is ki szeretnénk jutni, de ez még egyelőre inkább csak álom számunkra.

​

​

 

A csapat

– Jelen pillanatban heten vagyunk a csapatban. Mindenkinek van főállása, a viharvadászattal szabadidőnkben foglalkozunk. Minden tag más városban tevékenykedik. Én Monoron élek, a többiek pedig Siófokon, Gyömrőn, Kecskeméten, Debrecenben, Orosházán, az egyik csapattársunk pedig jelenleg Németországban tartózkodik, onnan küldi az anyagokat.

​

​

​

.